Fogd meg a Szűzanya kezét!
Emmanuel Maillard Nővér - A Szentlélek végül elhozza a békét - Marana Tha Kiadó - Részlet
Az Egyesült Államokban, lakóházuk mélygarázsában Dave hétévesen szexuális erőszakot szenvedett el egy szomszédtól. Az eset érthető módon mélységesen megrázta. Gyermekszívét összetörte a döbbenet és a harag és semmit sem értett az egészből. A seb csendben vérzett, mivel szégyenében a gyermek senkinek sem beszélt a dologról. E súlyos titok egész gyermekkorát és ifjúságát beárnyékolta.
Felnőtt korában Dave hajlani kezdett a szexuális perverzióra. Szakmai életében sikereket ért el, belülről azonban lassan tönkrement, mivel annyira undorodott saját függőségétől. Hiába igyekezett kijönni belőle, elhatározásai legfeljebb egy-két napig tartottak. A csúszós lejtő depresszióhoz, majd kétségbeeséshez vezette.
Dave zsidó származású volt, majd találkozott Krisztussal és megkeresztelkedett. A keresztség több hónapon át nagy erővel ragyogta be az életét. Akaratának gyengesége azonban legyőzte őt és még mélyebbre került.
Önmagát ártalmas dolognak, rongynak, szemétnek érezte. Egész személyiségét sötétség vonta be, mintha már most olyan sötét világba jutott volna, ahonnan nincs kiút. Élete rémálommá vált.
Egy nap, amikor már nem bírta tovább, elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Ahogy ezt a tervet forgatta magában és már épp azon volt, hogy megvalósítsa olyan gondossággal, ahogy csak az igazán kétségbeesett emberek tudnak ilyesmit megtervezni, egy barátja kopogott be hozzá és a következő kérdést szegezte neki:
- Dave, épp Medjugorjébe készülök és téged is el szeretnélek vinni! Na, gyere velünk, jót fog tenni neked!
- Medjugorje? Az meg mi?
Barátja néhány szóban elmesélte neki, milyen hatással volt rá a falu, röviden elmondta, hogy néz ki, majd hozzátette:
- Medjugorje a kegyelmek helye. Senki se jön vissza onnan úgy, ahogy elment.
- Hol van?
- Bosznia-Hercegovinában.
Dave-nek fogalma sem volt, hol van az a Bosznia-Hercegovina, de magában azt gondolta: "Jól van, elmegyek, ez az utolsó esélyem! De ha ott sem történik semmi, megölöm magam."
Így hát Dave és barátai a nyári melegben útnak indultak Medjugorje felé. Sötét gondolatai áradatában Dave olyan rosszul volt, hogy képtelen volt részt venni a társaság programjaiban. Annyira bezárkózott belső poklába, hogy minden lepergett róla.
Egyik éjjel, mivel nem jött álom a szemére, kettő óra körül felkelt és sétálni indult a faluba - vagyis inkább kóborolni, akár egy kísértet az éjszakában. Ahogy így kóborolt, egyszer csak a Szent Jakab templom előtt találta magát. Nem messze megpillantott egy Szűzanya-szobrot, amelyet alacsony korlát vett körül. Úgy gondolta közelebb megy. Ahogy Égi Édesanyja elé ért, elengedte magát: térdre rogyott és zokogásban tört ki, akár egy gyerek. Sírva kiáltotta ki magából fájdalmát: "Meg akarok halni! Elegem van ebből az életből! Csak rosszat tudok tenni! El kell tűnnöm innen! Nem bírom tovább!"
Egyszer csak egy női hangot hallott, amely egyszerre volt szelíd és határozott: "Dave, add ide a kezed és engedd, hogy a Fiamhoz, Jézushoz vezesselek!" Dave megijedt, hogy nincs egyedül és hátranézett, hogy lássa, kitől jön a hang. Ám az éjszaka e késői órájában egy lélek sem volt ott. Arra gondolt: "Remek, most már hangokat is hallok, még csak ez hiányzott! Csak nem megőrültem?" A titokzatos hang azonban kétszer-háromszor megismételte: "Dave, add ide a kezed és engedd, hogy a Fiamhoz, Jézushoz vezesselek!" Hangja olyan volt, akár a zene. Dave csak ekkor értette meg, hogy az őt hívó hang nem volt más, mint a Szűzanya hangja.
Zaklatottsága ellenére Dave úgy döntött, engedelmeskedik a hangnak. Átugrott az alacsony korláton, a szoborhoz lépett és kezét a Szűzanya kezébe helyezte. A szobor egyik keze ugyanis a szívén volt, a másik azonban előre nyújtva. Dave sokáig állt így, kéz a kézben a Szűzanyával, ám tovább sírt reménytelenségében. "Túl sok bajom van, meg akarok halni, végem van!" Ekkor újra a Szűzanya hangját hallotta: "Dave, add nekem minden gondodat és engedd, hogy anyai szívemmel bemutassam azokat Fiamnak, Jézusnak." Dave hallgatott. A Szűzanya megismételte kérését. Dave erre beleegyezett és úgy tett, ahogy kérte tőle. Részletesen ecsetelni kezdte minden egyes baját, minden küzdelmét, elakadását, elbukását, számtalan érzelmi kiábrándultságát. Úgy tűnt, a lista sosem ér véget. Ám valahányszor kimondott egy problémát, Mária szívébe helyezte azt, hogy mindörökké rá bízza. A hosszas felsorolást követően Dave hatalmas békét érzett. Attól a tudattól, hogy nehéz terhét biztos helyre tette le, könnyűnek kezdte érezni magát. Nyugodtan tért vissza a szállására, lefeküdt és úgy aludt, akár egy gyermek.
Hét évvel később találkoztam vele Medjugorjében. Hallotta az egyik előadásomat CD-n és beszélni akart velem. Elmesélte egész történetét, majd hozzátette:
"Emmanuel nővér, biztos nem fogod elhinni, de azt mondhatom, hogy azóta az éjszaka óta, amikor megfogtam a Szűzanya kezét és odaadtam neki minden bajomat, soha többé nem estem azokba a rettenetes bűnökbe, amelyeket azelőtt olyan gyakran elkövettem. Azóta egyszer sem engedtem el azt a kezet! Isten Anyja tart engem és én is tartom őt. Nem is akarom elengedni, mert ismerem magam és tudom, hogy ha elengedem, elveszem. Minden nyáron visszatérek Medjugorjébe és hálát adok Jézusnak és Máriának azért, hogy megmentették az életemet. Képzeld csak el, hogy életem annyi borzalma után olyan emberré tettek, aki boldog, hogy élhet! Számomra nagy öröm, ha tanúságot tehetek mindazok előtt, akik az enyémhez hasonló lehetetlen helyzetben vannak."
Dave akkor még nem tudta, hogy azt a két mondatot, amelyet maga a Szűzanya intézett hozzá, már többször is elmondta Medjugorjében minden drága gyermekének, első jelenéseitől kezdve. Valójában mindannyiunkhoz szól!
Emmanuel Maillard Nővér - A Szentlélek végül elhozza a békét - Marana Tha Kiadó (2019) - Részlet (15-17. oldal) - A Marana Tha Kiadó (Katona István Atya) engedélyével
Kegyelemmel Teljes