Kegyelemmel TeljesIsten pillanata - (Cali, Columbia)
Neil Velez - Sebei által - Marana Tha Kiadó - Részlet
A szállodába érve nem tudtam visszatartani a könnyeimet. A húgaim próbáltak vigasztalni, mert tudták, mit érzek.
Egy alkalommal Közép-Amerika legnagyobb stadionjában, az El Cuscatlanban voltam. A stadion közepén álltam az emelvényen. Egy biztonsági őr jött oda hozzám két nővel, az egyikük karján egy kisbaba volt. Ezeken az összejöveteleken az emberek időnként hitből különleges dolgokat tesznek.
A biztonsági őr bocsánatot kért a zavarásért, mivel tudta, hogy senkit sem engedhetne be, különösen pár perccel a kezdés előtt. Megkérdeztem, miben segíthetek. Az idősebb nő azt mondta: "Neil testvér, ez itt a lányom, ez pedig az unokám. Négy órája az unokám belázasodott és meghalt."
A televíziós kamerák
Az volt a meglepő, hogy nem a hullaházba vitték a gyermeket, hanem egyenesen a stadionba. A kezembe nyomták a kislányt. Mellettem voltak az ikerhúgaim, Maryluz és Marisol, valamint a tévések, akik az eseményt közvetítették. A négy órája meghalt kislány már merev volt. Maryluzra néztem és azt mondtam: "Meghalt." A húgomat annyira megrázta az eset, hogy kivette a kezemből és a melléhez szorította a halott gyermeket. Ezt látva nagyon megindultam és éreztem, hogy tennem kell valamit. Ez volt az a pillanat, amelyben Isten megdicsőül.
Visszavettem a gyermeket a húgomtól és imádkoztam érte. Azonban, amint a tévések észrevették, hogy a gyermek halott, elkezdték felvenni az eseményeket. Láttam, hogy a média figyelme felém fordul, elteltem félelemmel, kétségekkel és a lehető leggyorsabban szerettem volna szabadulni a helyzettől. Ahelyett, hogy imádkoztam volna, megpróbáltam vigasztalni a két nőt. Visszaadtam nekik az élettelen testet, hogy csináljanak vele, amit tudnak.
Őszintén bevallom, hogy ez volt életem legnehezebb találkozása. Szinte lehetetlenség volt hitről beszélni, amikor pár perccel korábban kétségbe vontam Isten hatalmát. Képmutatónak éreztem magam. A szállodába érve nem tudtam visszatartani a könnyeimet. A húgaim próbáltak vigasztalni, mert tudták, mit érzek.
Másik alkalom
Az El Salvador-i misszió végeztével másnap a Columbiai Caliba utaztunk. Az utazás alatt még mindig az esemény hatása alatt voltam. A városban ismét zsúfolt stadion várt ránk.
Az imádság alatt a húgom egy másik kislányt hozott a karján, mellette jött a zokogó anya. A kislányt epilepsziás görcsök gyötörték. Naponta harminc görcse volt: az orvosok azt mondták, nem tudnak semmit se tenni a kislányért és ha ebben az ütemben folytatódnak a rohamok, egész életében vegetálni fog.
Az anyja elmondta, hogy a kislánynak egész nap rohamai vannak. A húgom ránézett és mondta, hogy nézzem meg az arcát. Megdöbbentem, mert a tegnapi halott gyermekre hasonlított a kislány. Tudtuk, hogy ez egy másik gyermek egy másik családból és egy másik országban, mégis úgy éreztem, hogy Isten ismét nehéz helyzetbe hozott, hogy új lehetőséget adjon nekem.
Most is körülvett a tömegtájékoztatás, minden mozdulatomat felvették. A kislánynak újabb erős rohama volt és azt gondoltam, hogy meghalt. Mélyen a bensőmben viszont éreztem, hogy Isten szól hozzám: "És most mit fogsz csinálni?"
Nincs több kétség
Karomra vettem a kislányt, a szívem fölé helyeztem és elvittem a stadion egyik szögletébe. Bocsánatot kértem az Úrtól, hogy elbuktam és megígértem, hogy soha többé nem fogok kételkedni sem a hatalmában, sem a dicsőségében.
Abban a pillanatban éreztem, hogy a kislányt egy újabb roham rázza meg és azt mondtam: "Jézus nevében megparancsolom, hogy hagyd abba és gyógyuljon meg a betegségéből!" Aztán megnyugodtam. Az epilepsziás rohamok megszűntek. A kislányra néztem, aki édesen mosolygott. Ekkor ismét hallottam az Isten hangját. Tudatta velem, hogy megtettem az akaratát. Ez az ő pillanata volt. Visszaadtam a kislányt az édesanyjának és békében és örömben távoztam Caliból.
Tíz év múlva ismét Columbiában voltam. Egy fiatalasszony jött oda hozzám, akit nem ismertem fel, mert sok idő telt el azóta. Elkísérte a lánya, akit szintén nem ismertem fel. Ő volt az, akiért imádkoztam, hogy az epilepsziából gyógyuljon meg. Nagyszerű lány lett, tele van tervekkel és álmokkal.
Drága Testvérem!
Ebben a pillanatban arra kérem Istent, hogy növelje a hitedet és irtson ki belőled minden kétséget arra vonatkozóan, hogy az imádat meghallgatja-e vagy sem. Jézus azt mondta: "Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem azt mondanátok ennek a hegynek: 'Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe', megtörténne. Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok." (Mt 21,21-22) "Atyám, ne engedd, hogy elszakadjak tőled és azt se, hogy az életkörülményeim miatt elgyengüljek. Adj erőt, hogy mindig melletted legyek. Jézus nevében kérem." Ámen.
Neil Velez - Sebei által - Marana Tha Kiadó (2019) - Részlet (86-87. oldal) - A Marana Tha Kiadó (Katona István Atya) engedélyével