Az orvos
Emiliano Tardif José H. Prado Flores - JÉZUS él! - Marana Tha Kiadó - Részlet
1974-ben Quebecben a kongresszuson arra kértek fel, hogy az egyik ülésszakon térjek ki az evangelizációt kísérő jelekre. A konferenciateremben 2000 ember volt, s mivel a folyosóról nagy zaj szűrődött be, magam mentem becsukni az ajtót, hogy nagyobb legyen az áhítat. A folyosón tolókocsiban egy asszony ült. Több mint öt és fél éve nem járt. Hívtam, hogy jöjjön be a terembe, de azt válaszolta:
- "Szívesen mennék, de nem engednek be, mivel a terem már tele van, én pedig nem tudok járni."
- "Jöjjön" - mondtam és betoltam tolókocsiját a terembe, majd becsuktam az ajtót és elkezdtem előadásomat.
Hangsúlyoztam, milyen fontos, hogy hirdessük a feltámadt Jézust, aki meggyógyít és megment minden embert, az egész emberiséget.
Tanúbizonyságát adtam annak, hogyan gyógyultam meg én magam és elmondtam, hogyan gyógyít az Úr, szeretete melegével. Hangsúlyoztam, hogy mennyire fontos életünkben az Úr csodáinak tanúbizonysága. Ekkor valaki felállt és azt mondta:
- "Keresztény vagyok és hiszek Istenben, de orvos is vagyok és úgy hiszem, mielőtt kijelentenénk, hogy meggyógyultunk, orvosi vizsgálatra lenne szükség ennek igazolására, úgy mint Lourdes-ban."
Így válaszoltam:
- "Mint orvosnak, jogában áll ezt megtennie. De amikor valaki - mint én magam is - megtapasztalja a gyógyulást, nem várhat az orvosok véleményére ahhoz, hogy hálát adjon Istennek a gyógyulásért."
Azt felelte, hogy óvatosnak kell lennünk, s közben olyan szavakat használt, amelyeket én nem is értettem. Szavai hideg zuhanyként hatottak az összegyűltekre, én pedig azt sem tudtam, mit válaszoljak.
Miközben az orvos kezdett mindenkit bölcsessége és óvatossága bűvkörébe vonni, a tolószékben ülő nő erőre kapott. Felemelkedett és egyedül járni kezdett. Egy gépkocsibaleset következtében öt és fél éven át nem tudott járni. Aztán egy súlyos operáció folyamán eltávolították a térdkalácsát. Vagyis orvosi szempontból járóképtelen volt. Az Úr azonban - mindenki legnagyobb csodálatára - talpra állította. Tapsvihar tört ki. Egyesek sírtak, mások gratuláltak. A nő neve: Heléne Lacroix. A mikrofonhoz ment és tanúságot tett gyógyulásáról. Amikor befejezte szavait, az emberek tapsoltak, én pedig az orvoshoz fordultam és megkérdeztem, szükségesnek tartja-e, hogy orvosi vizsgálatra várjunk, vagy már most hálát adhatunk Istennek. Az orvos letérdelt. Ez mindannyiunk számára a legmeghatóbb pillanat volt. Szégyellte magát és bántotta, hogy nevetségessé vált. Azt mondtam neki: "Ne bánkódjon. Isten ma nagy csodát akart tenni és önön keresztül nyilvánította ki dicsőségét,azt mondván: >>Mivel Emiliano Tardif atya nem tud neked válaszolni, majd én válaszolok neked.<<"
Ilyen volt az első gyógyulás, amit evangelizálás közben saját szememmel láthattam.
Emiliano Tardif José H. Prado Flores - JÉZUS él! - Marana Tha Kiadó (2018) - Részlet (122-124. oldal) - A Marana Tha Kiadó (Katona István Atya) engedélyével