Szemináriumi évei alatt, 1977 nyarán a Szent József kórházban (Milwaukee, USA) végezte lelkipásztori gyakorlatát. Látogatta a betegeket, vígasztalta őket és elvitte nekik az Oltáriszentséget. Mivel látta, hogy a kómában lévő betegeket sokszor teljesen magukra hagyják, különösen is szívén viselte, hogy időt töltsön velük.
Catherine barátnőm sokat kínlódott. Hatvan évesen, anyaként, nagymamaként és plébániája jelentős pilléreként már rég elhatározta, hogy engedi, hogy Isten Lelke vezesse, de erős karaktere miatt állandóan kisiklott a Szentlélek irányítása alól. Nem volt mit tenni! Isten érintése azonban erősebb, mint az ember ellenállása. Nekünk kell változnunk, Isten nem változik!
Forró nyári este volt. Maria Torassa a tömegen keresztül furakodva igyekezett három szabad ülőhelyet találni a Szent Jakab templom mögötti körtéren. 2002. augusztus 4-e volt. Mária fáradt volt, ugyanis két barátnőjével, Soniával és Beatrizzel épp egy hosszú körmenetről értek vissza, ami bevett szokás az ifjúsági találkozón.
Gyakran elfelejtjük, hogy az Eucharisztiában Jézus emberibb, mint bármelyikünk. Számunkra szédítő érzékenységgel érez mindent. Teljes szívével vágyakozik szeretetünkre és olyan sebezhető, akár egy újszülött. Amikor áldozáshoz járulunk, tudjuk, mit érzünk mi magunk. De vajon tudjuk -e, hogy Jézus mit érez bennünk?
Marseille-től nem messze, Saint-André kis városa fenségesen emelkedik ki az illatos dombok közül, amelyeknek titkát csak Provence ismeri. A Porta család a természet ritmusához igazodva éldegélt itt.