1998-ban lengyelországi missziónk során barátaim a következő esetet mesélték:
A második világháború alatt lengyel nővérek egy árvaházat működtettek Varsóban. Nagy szegénység volt akkoriban, a nővérek pedig egyedül az Isteni Gondviselésből éltek. Egy nap elfogyott a tej, ami pedig elengedhetetlen a gyerekek egészséges fejlődéséhez. Mit lehet tenni ilyen kilátástalan helyzetben? Az elöljáró megkérte Ewa nővért, a konyhást, hogy a közösség szokásához híven intézzen kérelmet - rajz formájában - Szent Józsefhez és helyezze az ikonja mögé. Ewa nővér tanácstalan: a fehér lapon hogyan ábrázolhatná a fehér tejet? Valahogy csak megoldotta a kérdést.
Scott kétségek között érkezett. Ő, a jó protestáns, aki akarata ellenére esett ebbe a Vatikánnál is katolikusabb kútba, képtelen volt arra, hogy ne szabadkozzon. Angliában egy nagy számítógépes vállalatot vezetett, most pedig szüksége volt egy kis kikapcsolódásra. Akit lekötnek ezek a jelenések, egészségére, végülis kinek ez, kinek az... Szólt is feleségének, Teresának, hogy ő inkább leválna a csoportról és elmenne kirándulni Mostarba, Dubrovnikba, vagyis átadná magát a vakáció örömeinek.
Lynn elérkezett a legvégső pontig és úgy érezte, már nem bírja tovább. Évek óta csak vergődött, mártírként szenvedett házasságában. Férje alkoholista volt, Lynn pedig mindent megtett, de hiába. Úgy tűnt, kezelhetetlen a helyzet. Folyamatosan könyörgött a Szűzanyához, hogy állítsa meg a lavinát, de semmi változás nem történt, Lynn pedig már-már összeomlott.
Éppen Szingapúrt készültem elhagyni, a repülőtér felé tartottam. Malajziában töltött 12 intenzív nap után missziós utam véget ért. May ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, én pedi szívesen töltöttem vele utolsó néhány órámat Ázsiában.
