Rosie és a darazsak
Emmanuel Maillard Nővér - A Szentlélek végül elhozza a békét - Marana Tha Kiadó - Részlet
"Nővér, azonnal jöjjenek! Egy perc vesztegetni való idő sincs! Jöjjön a saját autójával, a miénk nincs itt, siessen!"
Letettem a telefont. A németes hanghordozás nem tűrt ellentmondást. Az orvos stílusa hivatalos. Beléptem a nappaliba és közöltem Rosie-val, amerikai asszisztensemmel, hogy azonnal indulnunk kell.
Rosie a kanapén kiterülve, hátrahajtott fejjel, alig hallható hangon motyogta: "Nem kell, mindjárt jobb lesz, ne aggódj!"
Mi történt?
2011. augusztus 2-a volt, az Ifjúsági Fesztivál kellős közepe. Tízezrek tolongtak a városban. Mint minden hónap másodikán, a Szűzanya megjelent Mirjanának fél kilenc körül a Kék Keresztnél és nagy tömeg gyűlt össze a jövetelét előkészítő hosszú imára. Isten Anyja érkezik, muszáj ott lenni!
A jelenést követően szokásomhoz híven a plébániai iroda felé indultam, hogy franciára fordítsam Mária üzenetét a Slavko atya által létrehozott fordítócsoporttal együtt. Ahogy a mezőn kanyargó vörös kis ösvényen a templom felé tartottam, egy gondolat nyilallt belém: "Nem megyek!"
Abban a pillanatban egy másik, sokkal logikusabb gondolat válaszolt: "Mi az, hogy nem megyek? Oda kell mennem!" Az első gondolat azonban újra megjelent, ezúttal nagyobb erővel: "Nem megyek és kész!"
"Miért? A többiek nem fogják érteni, miért nem jöttem fordítani és nincs semmi elfogadható magyarázatom!"
"Nem, nem megyek! Ez van és kész!" - A gondolat olyan erős volt bennem, hogy hazamentem és eszembe se volt a fordítandó üzenettel foglalkozni, ráadásul a legkisebb aggály sem merült fel bennem ezzel kapcsolatban. A ház előtti kis tornácon öt nagyon kedves fiatal lány várt rám türelmetlenül. Beszélni szerettek volna velem. Gondolkodás nélkül feleltem nekik: "Sajnálom, most nem lehet!" Berontottam a házba. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, elgondolkodtam, miért is utasítottam el őket ilyen kurtán. Legalább megkérdezhettem volna, mit szeretnének. De nem, hagyom az egészet és belépek a nappaliba. Rosie ott fekszik a díványon, szemlátomást rosszul van.
- Mi a baj?
- Megcsíptek a darazsak - motyogta halkan.
Megnéztem az ujjait: duzzadtak voltak és nagyon fájtak.
- Na jó, hívom a Máltai Szeretetszolgálatot - ugyanis Medjugorjében ők nyújtanak elsősegélyt szükség esetén.
Amikor telefonon elmondtam nekik, hogy Rosie-nak hét darázscsípése van és nem néz ki valami jól, komolyan aggódni kezdtek. Betettem Rosie-t a kocsiba és öt perc múlva már ott is voltunk a rendelőben.
Alig akartam hinni a szememnek! Az ajtóban öt ember, ápolók és orvosok vártak ránk, fegyelmezett sorban egymás mellett. Rosie-hoz siettek, és egy szempillantás alatt egy terembe vitték, ahol már minden elő volt készítve. Ágyra fektették, erősen pofozni kezdték, miközben ráparancsoltak, hogy nehogy elaludjon. Ő azonban már csak félig-meddig volt eszméleténél. Injekciót kellett neki adni, de nem találták a vénáját. Többen körülállták, keresték a vénát a bal karján, a jobb karján, a nyakán, közben újra és újra belecsíptek; nyomasztó volt a csend, ahogy próbálkoztak, közben pedig folyamatosan pofozták. Alig bírtam nézni!
Végül sikerült megszúrniuk. A megkönnyebbüléstől felkiáltottak és csak ekkor árulták el nekem aggodalmuk okát: "Nővér, ha öt perccel később érnek ide, meghalt volna!"
A darázscsípés úgy történt, hogy Rosie hallotta az öt lány csengetését és kihajolt az ablakon. Az ablakpárkány alatt darázsfészek volt, ő pedig mozdulatával összetörte azt. A darazsak bosszút akartak állni. Mi lett volna, ha az őrangyalok nem cselekszenek? Ha nem térítették volna el az utamat és nem késztettek volna arra, hogy ne menjek a plébániára lefordítani az üzenetet, egy halott lányt találtam volna otthon! Ők azonban "távirányítással" intézték a segítséget, a rájuk oly jellemző hozzáértéssel. Legyenek áldottak és folytassák továbbra is csodálatos kísérő munkájukat az égből!
Mindnyájunknak van őrangyala.1 Nem bánjuk meg, ha összebarátkozunk vele és napról napra úgy szólítjuk meg, mint közeli és drága barátot.2 A teológia tanítja, hogy egyetlen Őrangyal nagyobb erővel bír, mint a pokol összes réme. Az Őrangyallal Isten van! Ajánljuk hát napi imánkban szükségleteinket angyalainknak, s kérjük őket, hogy erővel cselekedjenek egész életünkben és vigyenek minket mindig Isten akaratának teljesítésére. Mi sem lehetne szomorúbb, mint egy munkanélküli Őrangyal.
1
A témához kapcsolódik René Lejeune: 365 jours avec mon ange gardien című francia nyelvű könyve (Parvis, www.parvis.ch - book@parvis.ch)
2
Aquinói Szent Tamás tanítja: "Minden ember születésétől kezdve egy őrangyal segítségének örvendhet, aki akadályokkal szegélyezett élete egész folyamán bölcs és éber segítője lesz. Földi életünk végén is társunk lesz és a mennyei Örökkévalóságba is elkísér minket."
Emmanuel Maillard Nővér - A Szentlélek végül elhozza a békét - Marana Tha Kiadó (2019) - Részlet (23-25. oldal) - A Marana Tha Kiadó (Katona István Atya) engedélyével
Kegyelemmel Teljes