Ráhagyatkozás (élet-átadás)
Emiliano Tardif José H. Prado Flores - JÉZUS él! - Marana Tha Kiadó - Részlet
Mi imádkozunk, de Isten kezét nem irányíthatjuk. Az Ő terve sokkal szebb lehet, mint a miénk (Ef 3,20). Ő meggyógyíthat és a teljes gyógyulást adhatja: a végleges találkozást az örök életben, ahol nincs se könny, se gyász, se halál. Éppen ezért alapvető a ráhagyatkozás, hogy bizalommal az Atya kezeire bízzuk magunkat. Ez a ráhagyatkozás már önmagában is óriási kegyelem. Aki rábízza magát Istenre, az olyan tökéletes békét talál, amit a világ nem nyújthat számára.
Javaslom Charles de Foucauld atya imáját:
Atyám, rád hagyatkozom,
tedd velem azt, ami Neked tetszik.
Bármit is teszel velem, megköszönöm.
Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok.
Csak a Te akaratod teljesedjék bennem
és minden teremtményedben.
Semmi mást nem kívánok, Istenem;
kezedbe ajánlom a lelkem.
Neked adom, én Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek Téged.
És mert ez a szeretet sürget,
hogy magamat Neked adjam,
hogy a Te kezedbe tegyem az életemet
fenntartás nélkül,
végtelen bizalommal,
mert Te Atyám vagy!
E dicsőítéssel kísért életátadás olyan testi- és lelki gyógyulásokat eredményez, amit el sem tudunk képzelni. Nem a könyörgő, hanem a dicsőítő ima mutatja meg leginkább a ráhagyatkozást és a hitet. Mindig és mindenhol dicsérni kell az Urat. Ezrével vannak olyanok, akik megtapasztalták saját életükben a dicsőítés hatalmát és erről tanúságot tettek. Amit nem érünk el könyörgéssel, azt mindig elérhetjük dicsőítéssel.
Sokan kérték, imádkoztak, esdekeltek gyógyulásukért, de azt csak akkor kapták meg, amikor feltétel nélkül az irgalmas Atya kezeire bízták magukat. Íme, egy tanúságtétel:
"Négy éve szenvedtem gyomorfekélytől, amikor 1980. június végén sürgősen kórházba kellett mennem, mert a fekély perforálódott és súlyos belső vérzést okozott. Három nappal később elhagytam a kórházat. Egy gasztroenterológus gyógyszereket adott és szigorú, órákra megszabott diétát írt elő. A gyógyszereket bevettem, de mivel gyakran kellett utaznom, hogy Isten Igéjét hirdessem, az étrendet nem tudtam betartani. Emiatt egy év múlva ugyanaz volt a problémám. Kórházba mentem és ott 1981. május 26-án endoszkópos vizsgálatot végeztek rajtam. Négy prepilorikus és egy nyombélfekélyt fedeztek fel, valamint gyomorhurutot és egy hiatális sérvet. Az orvos azt mondta, hogy operációra van szükségem és hogy egy hetem van, mert jobban szeretné a műtétet nyugodtan elvégezni és nem kapkodva. Kijöttem a kórházból, de éjfélkor a vérzés újra jelentkezett. Gondban voltam és féltem, hogy az operációra vissza kell mennem a kórházba.
Az igazi problémám azonban sokkal nagyobb volt: a hittel volt kapcsolatos. Kicsit szomorú voltam és kissé csalódott az Úrban. Bevallom, úgy éreztem, kicsit elhagyott az Úr. Ahelyett, hogy imádkoztam volna, szemrehányásokat tettem: >>Uram, valóban nem értelek Téged. Tudod jól, hogy azért nem tudom betartani a kellő diétát, mert sok városba és országba utazom, hogy a Te Igédet hirdessem. Tudod azt is, hogy a lelkigyakorlatokon és az összejöveteleken nincs mindig idő az evésre. Tudod, hogy nem tudom megtenni mindazt, amit az orvos kér tőlem és Te, aki meggyógyíthatnál, hogy folytassam Igéd hirdetését, nézd, hogy bánsz velem.<<
Ekkor világosan hallottam az Úr hangját, amint ezt mondta: >>Miért félsz az éjszakától, ami téged új naphoz vezet?<< Ez az üzenet volt számomra a Szentlélek és az élet.
Hittem az Úrban és feltétel nélkül átadtam magam annak a tervnek, amit Ő szánt nekem egészen a halálomig. Kevéssé volt fontos, hogy meggyógyuljak, egyedül az Ő akarata számított.
Bármi történjék is, én a kezében voltam, Tőle függtem. Biankó csekket írtam alá, hogy azt tegye velem, amit akar. Az Ő útja sokkal jobb, mint az enyém. Éjszaka volt, de a hit bizonyosságával tudtam, hogy új teremtést hirdető hajnal vár rám. Ekkor visszafeküdtem és teljes békességgel elaludtam.
Abban a pillanatban tudtam, hogy már tettem valamit az életemben. Néhány héttel később annyira jól éreztem magam, hogy abbahagytam a gyógyszerszedést és többé nem aggódtam a diéta miatt sem.
Hat hónappal később lelkigyakorlatot szerveztem Houstonban. Emlékeztem, hogy az Úr azt az indítást adta, utazzam pénz nélkül, teljesen Tőle függve. Ellenálltam, mert ki akartam használni az alkalmat egy alapos gyomorvizsgálat elvégeztetésére.
Az Úr azonban erősebb volt, mint én, így hát teljesen ígéreteire hagyatkoztam. A leghihetetlenebb módon, ott tartózkodásomnak és a gasztroenterológiai központban elvégzett vizsgálataimnak a teljes költségéről gondoskodott. Az orvos pedig azt mondta, amit már tudtam: >>Nincs szüksége operációra. A fekélyek begyógyultak.<<
Örömmel tértem vissza Mexikóba, s újból megállapítottam: annak, aki rábízza magát az Atyára, semmi sem hiányzik.
Ez két éve történt. Tökéletesen jól érzem magam. Semmilyen orvosságra nincs szükségem és semmilyen étel nem árt nekem."
Emiliano Tardif José H. Prado Flores - JÉZUS él! - Marana Tha Kiadó (2018) - Részlet (139-142. oldal) - A Marana Tha Kiadó (Katona István Atya) engedélyével