Kézbe áldozás
Mária Simma - Élményeim a Szenvedő Lelkekkel - Marana Tha Kiadó - Részlet
Egyszer egy pap (Szenvedő Lélek) látogatott meg: "Imádkozz értem, mert nagyon szenvedek" - azzal eltűnt.
Egy másik lélektől kaptam magyarázatot: "Azért kell szenvednie, mert bevezette a kézbe áldozást és emiatt kivitték a térdeplőket. A legegyszerűbben úgy lehetne segíteni neki, ha a térdeplőket visszahoznák oda, ahol voltak és ha nem kézbe áldoznának azok, akiket erre rávett."
Elmondtam ezt az illetékes esperesnek, aki megértőnek mutatkozott: "A kézbe áldozást nem én vezettem be. Ami a térdeplőket illeti, megpróbálhatok eleget tenni ennek a kérésnek, de a döntést rá kell bíznom az ottani plébánosra."
Azóta már kétszer is járt nálam egy-egy pap (Szenvedő Lélek), tehát harmadjára hallom a panaszt, hogy azért kell szenvedniük, mert eltávolították a templomból a térdeplőket és a hívek kénytelenek voltak állva áldozni. Valami tehát itt nincs rendjén.
Bár a pápa engedélyezte az állva történő áldozást, de aki a szentséget térdelve szeretné magához venni, annak meg kell kapnia erre a lehetőséget. A pápa is ezt akarja, tehát a hívek is elvárhatják a papoktól.
Egy másik papnak a lelke így panaszkodott: "Azért kell szenvednem, mert bevezettem a kézbe áldozást. Ha egy plébános vagy egy püspök tudná, milyen következményekkel jár ez, soha többé nem szolgáltatná kézbe az oltáriszentséget és nem is lenne olyan hívő, aki ezt várná tőle."
Most olyasmiről szólok, amibe lépten-nyomon beleütközöm. Modern időket élünk, ez világos, de Isten törvényeit nem lehet modernizálni. A parancsolatoknak vissza kell kerülniük a hitoktatásba. Tegyük félre a "Holland Katekizmust", amely fontos hittételeket von kétségbe, vagy akár el is hallgat. Vegyétek elő újra a régi katekizmust, úgy, mint Svájcban! Ott ezrével nyomtatják újra a régi katekizmust, hogy a gyerekek újra megfelelő oktatást kapjanak. És ha a plébános vagy a hittantanár ezt nem teszi meg, megteszik a szülők. (Anton Schraner Katolikus katekizmusáról van szó, amely a Christiana Kiadónál jelent meg.)
Az Úr napját szenteld meg!
Egy Szenvedő Lélek azzal bízott meg, hogy az előadásaimon ezentúl mindig említsem meg a vasárnap megszentelését. Ez ellen sokan és sokszor vétünk szükségtelen munkával.
A vasárnapi szentmise az igazán fontos! A szombat esti szentmisét azok számára vezették be, akik vasárnap nem tudnak templomba menni. Ha a fiatalok vasárnapra kirándulást terveznek, akkor menjenek a szombat esti szentmisére, ez rendben van. De ebből nem kell szokást csinálni. "Én mindig szombaton járok, akkor vasárnap nem kell!" - ez így nem megy. Isten előtt ez nincs rendjén.
Mária Simma - Élményeim a Szenvedő Lelkekkel - Marana Tha Kiadó (2011) - Részlet (84-85. oldal) - A Marana Tha Kiadó (Katona István Atya) engedélyével