A korona a királyt illeti!
Emmánuel Maillard nővér - A rejtőzködő Medjugorjei Gyermek - Marana Tha Kiadó - Részlet
Üzenet, 1987. november 25.
"Drága gyermekek! Ha nem imádkoztok, nem ismerhetitek meg szeretetemet és Isten tervét sem, ami erre a plébániára és minden egyes tagjára vonatkozik. Imádkozzatok, hogy a sátán ne ragadjon magával benneteket gőgjével és hazug erejével. Veletek vagyok és szeretném, ha elhinnétek, hogy szeretlek benneteket."
Catherine barátnőm sokat kínlódott. Hatvan évesen, anyaként, nagymamaként és plébániája jelentős pilléreként már rég elhatározta, hogy engedi, hogy Isten Lelke vezesse, de erős karaktere miatt állandóan kisiklott a Szentlélek irányítása alól. Nem volt mit tenni! Isten érintése azonban erősebb, mint az ember ellenállása. Nekünk kell változnunk, Isten nem változik!
Megesett, hogy az Úr éjjel álmokban beszélt Catherine-hez. Egyik éjjel azonban olyan üzenetet kapott, hogy a gyomra is megfájdult tőle. Szeretett volna nyugodtan aludni és mivel épp nyár közepe volt, megengedett magának három nap kikapcsolódást és elment egy lelkigyakorlatra, amelyen az egyházmegye sok papja is jelen volt. Lazítani szeretett volna, Isten azonban nyomasztóan fontos feladatot bízott rá.
Felhívta lelki vezetőjét, Marina nővért:
- Marina, az elmúlt éjjel háromkor az Úr felébresztett és azt mondta: "Menj oda Stephen atyához (az egyházmegyéből) és mondd meg neki, hogy vegye le a koronát a saját fejéről és adja át a királynak, nehogy elveszítse a ragyogását!"
Most mit csináljak?
- Meg kell mondanod neki!
Stephen atya egy szerzetesközösség tagja volt és nagy népszerűségnek örvendett a városban. Catherine sokat rágódott a dolgon, majd elhatározta:
- Nem megyek! Ki vagyok én, hogy ilyet mondjak egy papnak?
Pár éjszakával később az Úr ismét felébresztette:
- Nem azt kértem tőled, hogy menj el Stephen atyához és mondd meg neki, hogy vegye le a koronát a saját fejéről és adja át a Királynak, nehogy fényét veszítse?
Catherine ismét felhívta Marina nővért és ugyanazt a választ kapta: "Menj!"
- Nem lehet! Hogy mondhatnék neki ilyesmit? Nem fog hinni nekem!
- Azt majd meglátjuk. Attól még neked oda kell menned hozzá!
Az Úr harmadszor is felébresztette Catherine-t hajnali háromkor, de a hang ezúttal nem tűrt ellentmondást:
- Ha azt mondtam neked, hogy menj, akkor menned kell! Ha nem mész, valaki mást küldök!
Catherine tehát úgy döntött, elmegy. Felhívta a papot, hogy még aznap gyónni szeretne nála. Stephen atya megkérdezte tőle:
- Valami baj van?
- Majd a gyóntatószékben elmondom - válaszolta Catherine minden további nélkül.
A sekrestyében találkozott Stephen atyával és meggyónt. Ezután feketén-fehéren átadta az üzenetet:
- Nos, az Úr ezt üzeni önnek. Attól tartok, ön nem hisz nekem, de ez van. Hát kezdjen vele, amit tud!
Egy héttel később telefonon hívták Catherine-t azzal a hírrel, hogy Stephen atya Krisztus Király ünnepén csodálatos koronát ábrázoló kazulában misézett. Apránként az is a fülébe jutott, hogy az atya nagyon megváltozott, minden bizonnyal valami mély Istenélménye volt, mert nagyon mosolygós és kedves lett, a szentmisét is máshogy celebrálja.
Januárban, hat hónappal a nevezetes "üzenet" után Marina nővér felhívta Catherine-t:
- Nem fogod elhinni, mi történt! Stephen atya holtan esett össze az oltárnál, a békecsók után!
A váratlan halál nagy figyelmet keltett az egyházmegyében. Nem sokkal a temetés után egy reggel Catherine a templomban járt. Amikor belépett, Bennie-t találta a bejáratnál, éppen a lépcsőt mosta bő vízzel. Kedves csevegésbe elegyedtek:
- Micsoda veszteség az egyházmegyének! - mondta Bennie. - Pláne, hogy annyira megváltozott az utóbbi időben, észrevetted?
- Hogyne!
Catherine nagyon szerette Bennie-t. Ő volt a környék legszerényebb asszonya, fáradhatatlanul állt mindenki rendelkezésére, egyszerű és tiszta volt, akár a forrásvíz.
- Catherine - súgta egyszer csak Bennie - neked el merem mondani, de titok...
- Mondd csak, nem árulom el senkinek.
- Nos... Tavaly nyáron hangot hallottam a szívemben. Azt mondta: "Menj, keresd fel Stephen atyát és mondd meg neki, hogy vegye le a koronát a saját fejéről és adja át a királynak, különben fényét veszti." Tudtam, hogy Jézus beszél hozzám...
- És...?
- Nemet mondtam. Nagyon megijedtem! Azt mondtam: "Én? Hogy tehetnék ilyesmit? Jézus, értsd meg, hogy ezt nem lehet! Hiszen ő egy pap! És tudod, hogy én milyen vagyok! Nem, Jézus, ehhez valaki mást kell keresned..." Aztán elmondtam ezt a Karizmatikus Megújulás vezetőjének, mert kíváncsi voltam a véleményére, de nem hitt nekem...
- És aztán? Jézus nem kérte többet?
- Nem... biztosan talált valaki mást!
Emmánuel Maillard nővér - A rejtőzködő Medjugorjei Gyermek - Marana Tha Kiadó (2018) - Részlet (23-25. oldal) - A Marana Tha Kiadó (Katona István Atya) engedélyével