A chateauneufi csavargó
Emmánuel Maillard nővér - A rejtőzködő Medjugorjei Gyermek - Marana Tha Kiadó - Részlet
Üzenet, 1988. július 25.
"Gyermekeim ne féljetek, mert én veletek vagyok akkor is, amikor azt gondoljátok, hogy nincs kiút, s a sátán uralkodik. Békét hozok nektek..."
Andrea és Paul Thomée néha nehezményezték a Szent Szűzzel való kapcsolatomat, jó pünkösdisták lévén ugyanis zavarta őket, ha azt hallották, hogy imáimban Őt említem. Náluk teljes mértékben hiányzott a máriás dimenzió, én pedig buzgón imádkoztam, hogy egy napon megízlelhessék a Mennyei Édesanyjukkal való találkozás örömét és szívüket kitárva befogadhassák azt az ajándékot, melyet a kereszten függő Jézus ad nekik.
Akkoriban Marthe Robin utolsó évit töltötte itt a földön Chateauneuf-de-Galaure-ben, Finet atya pedig olyan kenettel beszélt a Szent Szűzről, hogy a lelkigyakorlatozók úgyszólván kénytelenek voltak életük hátralévő részére Neki ajánlani magukat. Marthe annyi mindent sugallt az atyának Máriával kapcsolatban!
Marthe valójában minden csütörtök este látta a Szent Szüzet, mielőtt Jézus passióját átélte volna. Mária eljött hozzá, hogy erőt és bátorságot öntsön belé.
Andreának a következőt javasoltam:
- Mielőtt még teljesen elutasítanád Máriát, miért nem ásol egy kicsit mélyebbre a kérdésben olyan emberek segítségével, akik közel vannak az Úrhoz és évente lagymatag keresztények vagy hitetlenek százait vezetik el Krisztushoz?
Eltelt néhány év, mire Andrea rászánta magát.
Paul és Andrea, kis 4 lóerős Renault-jukkal nekivágtak hát Franciaország autóútjainak és eljutottak a Rhone-völgybe. Nem volt vesztegetni való idejük, hétfő estére Chateauneuf-be kellett érniük egy ötnapos lelkigyakorlatra,1 arra pedig nem volt módjuk, hogy a Párizs-Marseille autópályán menjenek. Ahogy kiértek egy faluból, egy középkorú, rendezetlen hajú, szegényes öltözetű férfit láttak az út szélén, hüvelykujjával jelezve, hogy stoppolni szeretne. Paul és Andrea nem haboztak: természetes, hogy egy keresztény nem hagy segítség nélkül egy kifosztott, magára hagyott testvért. A férfi beszállt az autóba. Meglehetősen mogorva volt, szenvedés nyomai látszottak rajta. Maga sem tudta, hová tart, a "déli napsütést" kereste.
- Ismered Jézust? - tette föl a kérdést Paul.
- Hát...
Testvéries beszélgetés bontakozott ki köztük. Mivel a férfi úti célja nagyon bizonytalan volt, Andrea felajánlotta neki, hogy jöjjön velük a lelkigyakorlatra. A férfi minden ellenkezés nélkül elfogadta az ajánlatot. Andrea semmit sem tudott a chateauneufi bejelentkezés szigorúságáról, mivel ő a protestánsok által szervezett széleskörű "Összejöveteleket" ismerte - a kegyelem egy másik formáját.
Már késő éjszaka volt, mire Chateauneuf-be értek. Barátainkat szobájukba vezették és kezükbe adták a lelkigyakorlat programját. Paul és Andrea legnagyobb csodálkozására egyetlen "karizmatikus imára" utaló jel sem volt az amúgy eléggé zsúfolt, ötnapos programban! De ezen ne múljon: elhatározták, hogy ők maguk egészítik ki eggyel, mégpedig másnap hajnalban a közös program előtt.
Rövid éjszakát követően titokban egyikük szobájába húzódtak, míg a hajnal első sugarai megjelentek az ég alján. Paul és Andrea teljes szívükből dicsőítették és áldották az Urat, megköszönve neki előre minden kegyelmet, amelyet ezen a szent helyen készített a számukra - bármilyen furcsának is látszott egyelőre. A csavargó döbbenten hallgatott. Ima közben, ahogy ez gyakran előfordult, Andrea hosszan tartó nyelvimába kezdett. Számára érthetetlen üzenetet mondott, de ő már hozzá volt szokva az ilyenekhez. Majd az Úr megmutatja az értelmét, ha akarja. Folytatták a dicsőítést.
A férfi egyszer csak könnyekre fakadt. Alig tudta visszatartani a zokogást. Végül kitört belőle:
- Andrea te beszélsz lengyelül?
- Nem! Miért? Lengyelül beszéltem?
- Igen! Vagyis nem egészen, hanem egy lengyel dialektusban. Az én szülőfalum dialektusában...
Andreát mintha áramütés érte volna. Libabőrös lett. Várta, hogy a férfi folytassa, de az csak hallgatott, annyira megrendült, hogy egy hang sem jött ki a torkán.
- A te dialektusodban? - kérdezte Andrea. - Akkor te értetted, amit nyelveken mondtam?
A férfi számára ez a reggel felejthetetlen marad. Paul és Andrea rendkívüli kedvessége, szavainak és eszközeinek egyszerűsége elnyerte a bizalmát. Kiöntötte nekik a szívét, bepillantást engedve szenvedéssel, kudarccal, keserűséggel teli életébe, megtört létébe. Végül elárulta nekik legnagyobb titkát:
- Pap voltam, Több éve már annak, hogy mindent elhagytam. Bűnös vagyok... egy nyomorult bűnös! Mindent elvesztettem. Régóta bolyongok céltalanul. De ma reggel... Andrea, nem te szóltál hozzám! Te nem tudhattál mindezekről, életem legrejtettebb dolgairól... Az én nyelvjárásomban beszéltél, mintha egy lennél az enyémek közül, a falumból, mégpedig tökéletes kiejtéssel! Jézus beszélt hozzám, úgy mint paphoz. Azt mondta, hogy megbocsát nekem és új élettel akar megajándékozni, azt akarja, hogy visszatérjek hozzá, mert Ő soha nem szűnt meg szeretni engem. Azt mondta, hogy továbbra is pap vagyok és szüksége van rám. Arra hív, fogjam meg a kezét, hogy újra vele járjak... Szüksége van rám...
Erre már Paul és Andrea is csendes sírásra fakadt, a meglepetéstől megnémulva, eszeveszett boldogságban. Talán nem azért élnek, hogy Krisztushoz vezessék a lelkeket?
Azon a reggelen Chateauneuf-ben a békecsók kivételesen a mise előtt történt és nem a pap szólította fel rá a híveket, hanem fordítva. Micsoda könnyáztatta csókok!
A lelkigyakorlat vezetője - mit sem tudva a "karizmatikus eseményről" - kedvesen fejezte ki rosszallását azzal kapcsolatban, hogy Paul és Andrea saját belátásuk szerint kibővítette a közös programot és arra intette őket, a többi résztvevővel együtt a legnagyobb csendben folytassák a lelkigyakorlatot. Marthe pedig, a Foyer stigmatizált alapítója, aki gyakran imádkozott a papokért és bűnösökért, szenvedéseit Istennek ajánlva; nem tudom, hogy látta-e lélekben ezt a jelenetet - mint ahogy gyakran előfordult, - de el tudom képzelni, hogy végtelenül boldog volt, amikor tudomást szerzett erről a Damaszkuszi úthoz méltó megtérésről! Sejtem, hogy mosolygott az isteni találékonyságon is, mely éppen két pünkösdista titkos összejövetelét használta fel arra, hogy visszatérítse az ő pap fiát!
Ó, a mennyei ökumenizmus!
1
Amikor megalapították a Foyer de Charitét, Finet atya úgy tervezte, hogy háromnapos lelkigyakorlatokat fog tartani. Marthe azonban közbelépett: "Nem, három nap alatt nem lehet megváltoztatni senkit. Ötnaposak legyenek a lelkigyakorlatok!"
Emmánuel Maillard nővér - A rejtőzködő Medjugorjei Gyermek - Marana Tha Kiadó (2018) - Részlet (76-78. oldal) - A Marana Tha Kiadó (Katona István Atya) engedélyével