Kérj, amit csak akarsz!
Emmánuel Maillard nővér - A rejtőzködő Medjugorjei Gyermek - Marana Tha Kiadó - Részlet
Üzenet, 1984. március 15.
"Ma este is, drága gyermekek, különösen hálás vagyok azért, hogy itt vagytok. Szüntelenül imádjátok a Legszentebb Oltáriszentséget. Mindig jelen vagyok, amikor a hívek imádják az Oltáriszentséget. Ilyenkor különleges kegyelmeket kapnak."
Forró nyári este volt. Maria Torassa a tömegen keresztül furakodva igyekezett három szabad ülőhelyet találni a Szent Jakab templom mögötti körtéren. 2002. augusztus 4-e volt. Mária fáradt volt, ugyanis két barátnőjével, Soniával és Beatrizzel épp egy hosszú körmenetről értek vissza, ami bevett szokás az ifjúsági találkozón. Barátnői szerint lesz egy zárószertartás a téren, amit nem hagyhatnak ki, Mariának azonban elképzelése sem volt, mi fog történni. Követte őket... Hegedűszó csendült fel,1 majd gyönyörű énekek hangzottak az emelvény felől. A körcikk alakú oltáron táncoló gyertyalángok valami titokzatos esemény közeledtét jelezték. Majd meglátjuk, gondolta Maria és igyekezett leplezni barátnői előtt a vallásos dolgokban való totális járatlanságát. A hegedű hangnemet váltott, a kórus pedig új éneket kezdett el énekelni: Benedictus qui venit... Egy pap közelített az oltárhoz, két gyertyahordozó ünnepélyes kíséretében. Kezében tartott valamit és az oltár közepére helyezte. Úgy nézett ki, mint valami lábon álló napocska.
- Mi ez? - kérdezte Maria Beatriztől.
- Monstrancia, a közepén pedig ott van Jézus. Látod azt a fehér kerek valamit? Jézus van benne...
- Jézus... - Maria elgondolkodott. - Úgy érti, Isten? Azt akarja mondani nekem, hogy Isten van a napocskában? Maria jól ismerte barátnőjét és tudta, hogy világéletében kiegyensúlyozott nő volt, normális, két lábbal a földön álló... Azért ez mégis furcsa - gondolta.
Maria leginkább kíváncsiságból jött Medjugorjébe, anélkül, hogy bármi különöset is várt volna. Magában sokat mulatott barátnőin, akiket minden érdekelt, aminek csak köze volt a valláshoz. Ő maga már réges-régen elhagyta az egyházat és nem tudta, hogy szívvel is lehet imádkozni. Isten minden bizonnyal létezik, de nem gondolta, hogy neki ehhez bármi köze is lenne. Élete iránytűjét a saját megérzései és ízlései jelentették.
Néhány héttel korábban kezdődött minden, Maria kis argentínai falujában, Las Parejasban. Munkából hazamenet meglátogatta keresztfiát, az egyéves Felipét és közben elbeszélgetett a gyermek édesanyjával, Beatrizzel.
- Nem érzem valami jól magam - mondta neki - és nem értem, miért.
Beatriz csak hallgatta és nem szólt semmit. Egy héttel később azonban, amikor Maria még mindig ugyanezt mondta, egy képet adott át neki, amelyre ez volt írva: "A Béke Királynője." Maria meglepetten vette el és gyorsan a táskájába rejtette. Este elővette és olvasgatni kezdte a hátulján levő üzeneteket. Innentől fogva keze minden este ösztönösen a kép után nyúlt. A békés, megnyugtató szavak nagyon elgondoltatták Mariát. Az üzenet lassan-lassan akaratlanul is beleivódott lelkébe, míg végül sikerült megfogalmaznia Beatriznek rosszulléte okát:
- Nincs bennem békesség!
Ez szaladt ki a száján és ahogy kimondta, megkönnyebbült. Igen, ez az. Nincs benne békesség és eddig még egyszer sem jutott eszébe, hogy szembenézzen ezzel a valósággal. Miért is nézett volna szembe vele, ha anélkül is látta, hogy képtelen kezelni? Megkérte férjét, hogy vegyen neki relaxációs kazettákat, neki azonban más ötlete támadt:
- Miért nem mész el inkább oda, Jugoszlávia környékére egy kicsit? Beatriz és Sonia is épp oda készül. Talán kihasználhatnád arra is, hogy megtaláld családod gyökereit.
A levegőváltozás gondolata tetszett Mariának. Úgy döntött, velük megy. Tetszett neki az ötlet, hogy barátnőivel legyen egy kicsit. Nekik azonban nem családfakutatás volt a céljuk: Medjugorjébe készültek épp. Úgy se rossz, gondolta Maria, biztosan szép az a környék és ott épp nyár van. Induljunk!
Gyorsan utánaolvasott a medjugorjei eseményeknek, hogy némileg előkészüljön az útra és csak mosolygott, amikor egyes jámbor lelkek megjegyezték:
- Micsoda szerencséd van! A Szűzanya hív!
- Nem - válaszolta Maria -, Sonia és Beatriz hívott meg!
Minden várakozás ellenére Maria feledhetetlen napokat töltött Medjugorjében. Később így számolt be erről: "A szívemben nem volt semmi más, mint valami szokatlan béke, amit eddig csak Medjugorjében éreztem."
Egyik este a zarándoklat vezetője mindhármuknak adott egy-egy képeslapot. Mariának Slavko atya képe jutott, kezében az Oltáriszentséggel. A pap természetesen idegen volt számára, a képeslapnak sem tulajdonított különösebb jelentőséget.
Maria úgy érezte magát a zarándoklaton, mint aki vakációra jött. Nagy örömmel tapasztalta meg az emberi kapcsolatok eddig ismeretlen fajtáját, a keresztények közötti egyszerű, vidám közösséget. Egy nem éppen jelentéktelen dolog mégis megzavarta a kegyelemmel teljes időtöltést: a falu telefonvonalai Dél-Amerika felé nem működtek és lehetetlen volt kideríteni, mikor javítják meg őket. Maria pedig magára hagyta nyolcvanegy éves apját, férjét, valamint huszonegy éves, tizennyolc éves és tizennégy éves gyermekét. Nyugalmát zaklatott gondolatok és aggodalmak zavarták. Meg aztán ott van Matias! Matias, a törés, Matias, a seb, Matias, az anyaság csődje. A fiú tizenöt éves kora óta nem hajlandó beszélni anyjával. Maria három éve hatalmas belső gyötrelmeken ment keresztül, a szenvedő anya tipikus, fájdalmas kérdéseit forgatva magában: Mit tettem, amiért ennyire gyűlöl? Mit csinálhat most éppen? Hogyan fog kijönni belőle? Elmegy otthonról? Mit kell tennem, hogy újra szóba álljon velem anélkül, hogy kidobna?
Maria, aznap este életében először, az Oltáriszentség előtt találta magát. Anélkül, hogy megérteni próbálta volna Beatriz kissé furcsának tűnő odasúgott szavait, a többiekhez hasonlóan letérdelt az oltárra helyezett "aranyozott napocska" előtt és várt. Nem tudott imádkozni, lelkében alig találta a szavakat. Beatriz egyszer csak a fülébe súgott valamit, akár egy titkot, amit csak kevesek tudhatnak:
- Nézd, ott van Jézus! Az emberek imádják őt. Nagyon különleges pillanat ez. Kérj tőle, amit csak akarsz és megadja!
Maria hirtelen azt sem tudta, mit gondoljon. Sohasem beszélt Jézushoz, most meg egyszer csak azt mondják neki, hogy itt van és bármit lehet kérni tőle, mint valami szomszédtól, mint egy baráttól?! Hát, ezen ne múljon, végül is nincs mit veszítenie. Nem is kellett sokáig gondolkodnia azon, hogy mit is kérjen... Matias!
- Jézus, ha valóban ott vagy, ha hallasz engem, kérlek, add meg, hogy Matias és én újra jóban legyünk!
Ez volt élete első imádsága, vagyis inkább kiáltása Isten felé, teljes szívéből. A hófehér ostyát nézte, akárcsak valami fényt az éjszakában. Ahogy nézte, ahogy könnyes szemét az ostyára emelte... igen, ő az! Matias!! Az aranyozott napocskában Matias arcát látta! Olyan volt, mintha az ostyába lenne vésve, mintha az ostyából jönne, mintha az ostya előtt lebegne! Maria megfeledkezett Beatrizről, a tömegről, még önmagáról is! Szívét lenyűgözte az, amit saját szemével látott! Magában megszólította a fiát, aki, nagy meglepetésére, válaszolt! A szíve mélyén szólt, mintha kettőjük lelke között valami titkos összeköttetés lenne.
- Mama, mi a baj? - kérdezte tőle a fiú.
Ez valami jelenés? Maria úgy látta Matiast, mint azon a napon, amikor utoljára találkoztak. Kedvesen beszélgettek így néhány percig, szívük mélyéről. Amikor Maria ismét észrevette magát és környezetét, Beatriz gyengéd karjai vették körül, aki vele együtt sírt az örömtől.
- Beatriz, Sonia, láttam a fiamat! Láttam Matiast!
Attól az órától kezdve Maria visszavonhatatlanul megváltozott. Jézus belépett az életébe, megtapasztalta munkálkodását, válaszolt a kiáltására! Maria befogadta őt szívébe.
Maria más csodás jeleket is kapott medjugorjei tartózkodása során, többek között a telefonvonalakkal kapcsolatban, amelyek továbbra sem működtek Medjugorje és Dél-Amerika között. Egyedül neki sikerült telefonálnia. Egyik este barátnői jelenlétében a családja számát akarta tárcsázni, azonban, maga sem tudta, hogyan, ujjai Matias telefonszámát gépelték be2 - ő pedig felvette a telefont! Ott volt a vonal túlsó végén, telve békességgel. Az egész zarándoklat során Maria volt az egyetlen, akinek sikerült beszélnie Argentínával!
Érkezésekor férje, Juan Marcos várta őt a reptéren. Maria azonnal belekezdett, hogy megossza addig ismeretlen medjugorjei boldogságát, mindenféle különleges részlettel együtt. Juan Marcos csak félig figyelt oda rá, majd egyszerre félbeszakította: nagy híre volt Maria számára.
- Maria, én nem értem, mi történt Matiasszal. A saját szemeddel fogod látni. Folyton azt kérdezi, mikor jössz haza, hogy vagy stb. Nagyon furcsa! Sohasem láttam még ilyennek! Türelmetlenül vár téged, mintha a világ legjobb barátai lennétek.
- Komolyan? Mikor kezdődött ez?
- Na várj csak... megvan, augusztus 4-én délután kezdődött. Egyszer csak rólad kezdett kérdezősködni és azóta alig várja, hogy láthasson.
- Ez kész csoda! Na és... augusztus 4-én hány órakor kezdte?
- Délután négy felé.
Maria szíve vadul kezdett verni. Mindent értett. Néhány pillanatig szólni sem tudott. Villámgyorsan számolni kezdett. Medjugorjében akkor este kilenc volt... A szentségimádás... Pontosan ekkor kiáltott ő Jézushoz és látta meg Matiast az ostyában... Könnyeit visszatartva suttogta:
- Biztos vagy benne, hogy négykor volt, Juan Marcos?
- Igen, Maria, négykor!
1
A tehetséges Melinda Dumitrescu hegedűje, aki néhány éve él Medjugorjében. Ő kíséri zenével a szent órákat a Szent Jakab templomban.
2
Matias akkor Fac á Rosarióban élt, családjuk egyik lakásában. Hétvégenként járt haza Las Parejasba.