Bejártam Szingapúr összes templomát
Emmánuel Maillard nővér - A rejtőzködő Medjugorjei Gyermek - Marana Tha Kiadó - Részlet
Üzenet, 1987. december 25.
"Drága gyermekek! Örüljetek velem! Örül a szívem Jézus miatt és szeretném őt ma nektek adni. Azt kívánom, drága gyermekek, hogy nyissátok meg szíveteket előtte, s én szeretettel átadom őt nektek. Azt szeretném drága gyermekek, hogy Jézus átformáljon, tanítson és oltalmazzon titeket. Ma rendkívüli módon imádkozom értetek és bemutatlak Istennek, hogy ő megnyilvánulhasson bennetek. Hívlak benneteket, hogy őszintén, szívből imádkozzatok, s így minden imátok Istennel való találkozás legyen. Munkátokban és mindennapi életetekben Istent tegyétek az első helyre..."
Éppen Szingapúrt készültem elhagyni, a repülőtér felé tartottam. Malajziában töltött 12 intenzív nap után missziós utam véget ért. May ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, én pedig szívesen töltöttem vele utolsó néhány órámat Ázsiában.
May szingapúri kínai, egyszerű és sugárzó személyiség, ahogy Jézus mondta Natanaelről: "nincs benne semmi álnokság."1 Mesélni kezdte nekem megtérése megható történetét. Szerencsére nem én vezettem, ugyanis a könnyektől nem láttam volna az utat!
>>Én és a férjem tősgyökeres kínaiak voltunk. Két gyerekünk született. Kínaiak lévén tiszteletben tartottuk őseink kultuszát, de Istennek semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottunk. Semmit sem tudtunk a kereszténységről, leszámítva azt a néhány templomot, melyet Szingapúrban láttunk.
Egy nap férjem, aki még nagyon fiatal volt, súlyosan megbetegedett. Aggódás fogott el, minden megingott körülöttem, mivel tudtam, hogy betegsége halálos. Láttam, ahogy szenved és hogy napról napra közeledik a halálhoz. Végül meghalt.
Nem tudtam elviselni a megpróbáltatást és azt mondtam magamban: léteznie kell valami lelki valóságnak, amely segít megérteni az emberi élet értelmét és így megszabadít a reménytelenségtől. Fogtam magam és elmentem Szingapúr összes templomába: buddhista, hindu templomokba... Mindegyikben kértem Istent és kiáltottam hozzá, de utána is ugyanolyan elviselhetetlenül gyötrődtem. Egy nap elhatároztam, hogy elmegyek a keresztényekhez is, akik javasoltak nekem egy templomot. Elmentem oda. A templom a Kilenced nevet viseli, mivel állandóan tömegek tolongnak ott, hogy kilencedeket imádkozzanak, imádják az Oltáriszentséget és Mária Szeplőtelen Szívét. De hiszen ismered, a minap te is jártál ott!
Míg a templomban voltam, egy mondatot hallottam, melynek értelme nem volt egészen világos számomra, de olyan mélyen vésődött a szívembe, hogy könnyen megjegyeztem és később ezt ismételgettem. A következő volt:
"Ó Jézusom bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra."2
E szavak hallatán mély, addig nem ismert béke áradt szét bennem és világosan megértettem, hogy e szavak igazak és valóságosak és nekem úgy kell beléjük kapaszkodnom, mint viharban a világítótorony fényébe. Nem értettem, mit jelent, de tudtam, hogy ez az igazság. Megkértem egy helybeli katolikust, hogy magyarázza el nekem a mondat jelentését. Szavai igazolták érzésemet és hatalmas öröm, béke töltött el. Azon a napon Jézus neve a szívembe vésődött. Valóságosan találkoztam Jézussal, aki a Krisztus. Végre bennem lakozhatott az Élő Isten! Attól a naptól kezdve, elkezdtem bizalmasan beszélgetni vele, úgy ahogy az ember a legjobb barátjával beszélget. Mások segítségét kértem, hogy jobban megismerjem Krisztust és örömöm egyre nőtt. Most, hogy megtaláltam Őt, felmérhetetlenül értékes kincs került a birtokomba és minden nap, minden órában hálát adok Istennek, hogy megismertette velem az Ő Fiát és megmentett általa.
Tavaly keresztelkedtem meg, gyermekeimmel együtt. Nagyon szeretem Jézus anyját is. Ő segít gyermekeim nevelésében! Nem értem, hogy hogyan tudtam azelőtt Jézus és Mária nélkül élni. Most ők a mindenem!<<
May számára, akárcsak azok számára, akik őszintén mondják Jézusnak: "Te vagy a mindenem!", az élet csodálatos kalanddá vált! Ki más, ha nem Jézus az, aki képes a szívet megtölteni és énekre fakasztani?
"Sírásomat, öröménekké változtattad!" (Zsolt 30,12)
1
Jn 1,47
2
Ima melyet az Angyal tanított a fatimai pásztoroknak 1917-ben