Scott, avagy hogyan kezeljük a sokkhatást
Emmánuel Maillard nővér - A rejtőzködő Medjugorjei Gyermek - Marana Tha Kiadó - Részlet
Üzenet Jelena által, 1984. március 30.
"Gyermekeim, azt kívánom, hogy a szentmise legyen számotokra a nap ajándéka. Várjatok rá, kívánjátok, hogy elkezdődjék. Jézus önmagát adta nektek a szentmisében..."
Medjugorje, 1999. október
Scott kétségek között érkezett.1 Ő, a jó protestáns, aki akarata ellenére esett ebbe a Vatikánnál is katolikusabb kútba, képtelen volt arra, hogy ne szabadkozzon. Angliában egy nagy számítógépes vállalatot vezetett, most pedig szüksége volt egy kis kikapcsolódásra. Akit lekötnek ezek a jelenések, egészségére, végülis kinek ez, kinek az... Szólt is feleségének, Teresának, hogy ő inkább leválna a csoportról és elmenne kirándulni Mostarba, Dubrovnikba, vagyis átadná magát a vakáció örömeinek.
A medjugorjei hegyek azonban mégis megtetszettek neki és elhatározta, hogy felcsap a csoport fényképészének és videósának az első pár napra.
A negyedik nap estéjén a csoportban barátságos beszélgetések zajlottak. Már alakultak is a jó kapcsolatok, vidám hangulat uralkodott. Scott pedig a következő labdát passzolta a rokonszenves Fred atyának:
- A papok jelenleg 2:2-re állnak.
- Ezt hogy érti?
- Áldozáskor eddig két pap áldott meg, kettő pedig elment mellettem, amikor meglátták, hogy keresztben van a kezem. 2 Gondolom, az utóbbi kettő lusta volt visszatenni a cibóriumba az ostyát, amit már megfogott és megáldani...
Fred atya kifejezte csalódottságát, majd az alkalmat kihasználva megkérdezte Scott-tól, mit gondol az Eucharisztia szentségéről.
- Én azt vallom - válaszolta Scott -, hogy az ostya egy szimbólum, amivel az emberek kifejezik a gyülekezetben, hogy Krisztushoz tartoznak. Nem valódi darab Krisztus testéből.
Ezután elmesélte, hogy mielőtt feleségül vette Teresát, gondosan tanulmányozta a katolikus hitet. Az egyetlen dolog, amit akkor képtelen volt elfogadni, a valóságos jelenlét volt. Fred atya rásegített egy kicsit: "Olvasd el János evangéliumának hatodik fejezetét az Élet Kenyeréről és kérd meg Jézust, hogy segítsen!" Scott erre tett egy próbát. Imádkozni ment a Szentségimádás kápolnájába, de nem történt semmi. Nem érkezett semmi magyarázat Felülről.
Másnap Scottnak már semmi kedve sem volt kirándulni. Szívesen marad Medjugorjében Teresával és a csoport többi tagjával, ebben a barátságos hangulatban. Már a csoport szerves részének érezte magát. Semmi gond! Fred atya a Béke Oázisa kápolnába vitte a csoportot, ahol ki volt téve az Oltáriszentség. Azt kérte, mindenki maradjon csendben és összeszedettségben, hogy így eljuthassanak az ima mélységeibe és Jézussal időzhessenek...
Scott pedig, jól elbújva a hátsó sorban, már az első perctől furcsa dolgot tapasztalt. Próbált Jézushoz imádkozni, de ehelyett a rózsafüzér szavait hallotta visszhangozni szívében: "Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján." A legkínosabb, hogy ezek a szavak folyamatosan törtek fel benne, gyengéden, de ellenállhatatlanul, nem hagyva helyet más szónak. Scott tehetetlen volt: hova tűntek azok az imák, amelyeket annyiszor mondott Jézusnak? Az az érzése volt, valaki más imádkozik benne ezekkel a szavakkal, amelyek sohasem voltak az ő szavai! Egyébként, a zarándoklat korábbi napjain, ha a csoport rózsafüzért imádkozott, Scott gondosan elkerülte őket.
Ennél különösebbet ritkán hallunk: egy csapat katolikus éppen Jézust imádja az Oltáriszentségben, a társaság egyetlen protestáns tagja pedig Máriához imádkozik! Van humora az Úrnak!
Majd elérkezett a szentmise ideje a Szent Jakab templomban. Scott Teresa mellé ült a jobboldali padsorba. Áldozáskor számos pap jött le a szentélyből cibóriummal a kezében és áldoztatni kezdte a sorban álló híveket. Teresa mögött jött Scott is, karját a mellkasán keresztben tartva. Teresa áldozott, a pap pedig automatikusan kézbe vette a következő ostyát és anélkül, hogy odafigyelt volna, Scott felé tartotta. Majd észrevette keresztbe tett kezeit és mintha mi sem történt volna, a soron következőnek adta az ostyát. Scott visszatért padjába és letérdelt imádkozni. Csalódottnak, majdhogynem összetörtnek tűnt. Teresához fordult:
- Láttad? - kérdezte.
- Igen...
Komorság ereszkedett rájuk. Egyszer csak, minden további nélkül, két másik pap közeledett a soruk felé.
- Tegyek még egy próbát? - kérdezte Scott Teresától.
- Igen, menj csak!
Scott odament, az egyik pap pedig a fejére tette a kezét és igazi, szívből jövő áldást adott neki. Scott ezután ismét a helyére indult, de akkor a második pap, aki nem más, mint Fred atya, az ostyával keresztet rajzolva a levegőbe szintén megáldotta.
Ebben a pillanatban Scott egész teste remegni kezdett. Megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Ugyanis ez a pap, aki éppen most áldotta meg őt, akivel öt napja folyamatosan együtt volt, a szeme láttára változott át valaki mássá: Scott magát Jézust látta benne! Maga Jézus hozta az ostyát, maga Jézus áldotta meg őt az ostyával! Scott letaglózva érezte magát, szólni sem tudott a megrendültségtől. Visszaült a helyére és csendesen zokogni kezdett, arcát a kezébe temetve. A körülötte ülők látták reszkető vállait, de senki sem gondolta, milyen leírhatatlan élményben volt része barátjuknak. Egyedül ő tudta, egyedül ő látta. Amint a mise véget ért, Teresára támaszkodva ment ki a templomból. Az asszony nem tudta, mi történt pontosan, de sejtette, hogy Isten mélyen megérintette férjét. Leültek egy padra a templom mellett. Mély csend ereszkedett rájuk. Scott szólni sem tudott, Teresa pedig nem kérdezett semmit. Nyugodtan várt, de a szíve erősen vert.
Mintegy tíz perc telt el így, a lágy októberi napsütésben. A csoport szétszéledt, mindenki a maga dolgára. Scott próbált beszélni, de egy mondatot sem tudott végigmondani sírás nélkül. Sok idő telt el, mire meg tudott szólalni. Teresa pedig, amint végighallgatta, mi történt a férjével, azt is megértette, miért érzett olyan erőteljes kenetet az áldásban és miért kellett neki is annyira sírnia.
Este a társaság körbeült a szokásos megosztáshoz. Teresa odasúgta Scottnak: "Mondd el nekik!", ő azonban szabadkozott: "Nem hinnék el..."
Másnap, a zarándoklat utolsó napján Scott a Jelenések hegyére indult, teljesen egyedül. A kereszt lábához borult és nagyon kérte a Szűzanyát: vezesse, mutassa meg neki, hogyan mondja el a többieknek azt, amit Jézus átélnie engedett a templomban.
A dubrovniki reptéren Scott úgy döntött, kitárja a szívét Fred atya előtt. Ez azonban nem volt könnyű. Neki, a tudós embernek, a maga pragmatikus természetével nem kis megerőltetést jelentett kimondani egy ilyen mély titkot, pláne egy másik férfi előtt. Vajon mit fog szólni Fred atya? Azt fogja mondani, hogy csak álmodozik?
A pap, amint megtudta, mi történt, lesütötte szemét, tétovázott, állát simogatta, majd egyszer csak kibökte:
- Micsoda kegyelem! Milyen hatalmas áldást kaptál! Őrizd meg, mint valami kincset és oszd meg másokkal! Nagy kitüntetés számomra, hogy ilyen kegyelem közvetítésében Isten eszköze lehettem.
Ezután Scott vállára tette a kezét és csendben imádkozott. Majd mosolyogva így szólt hozzá:
- Na, most már elismered, hogy az áldozásban valóban Krisztus Testét vesszük magunkhoz, nem csak egy szimbólumot?
Angliába visszatérve Scott és Teresa cleatoni barátaikkal találkoztak és Scott bátran tanúságot tett élményéről. Titkát mindenkinek tudnia kell, aki jól ismeri őt. Ki ne hinne neki? Olyan sokat változott néhány nap alatt! Élete sohasem lesz már ugyanolyan!
- Minden alkalommal, amikor becsukom a szememet - mondja -, Jézus arcát látom magam előtt, tele szeretettel és együttérzéssel. Nagyon mélyen felkavar! Mindannyian tartunk otthon képeket Jézusról vagy Máriáról, nézegetjük őket, de ki gondol bele abba, hogy ők is néznek minket? Egyesek azt kérdezik tőlem: "Miért pont te? Nem is vagy katolikus!" Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. De ha azért kaptam ezt a látomást, hogy figyelmeztessem az áldozókat arraq, hogy valóban Krisztus testét veszik magukhoz, akkor sikeresen átjött az üzenet!
2000. szeptember 9-én Scott áttért a katolikus egyházba. 3
1
Scott Black, a sussexi Hastingsből.
2
Scott, mivel protestáns volt, nem áldozhatott, mert az ő hitük nem vallja a valóságos jelenlétet az Eucharisztiában. A mellkasán keresztbe tett kézzel jelezte a papnak, hogy nem szeretne áldozni, csak áldást kérni.
3
Jelenleg ő a hastingsi Szent Megváltó plébánia pasztorális tanácsának feje és remek munkát végez. Mivel nagyon jól ért az informatikához, minden alkalmat megragad ahhoz, hogy terjessze a medjugorjei üzeneteket.